A nappalok hosszának rövidülése és a napi átlaghőmérséklet csökkenése a jele annak, hogy a fák (és minden áttelelő növény) számára nyugalmi időszak következik. Ez idő alatt a „normális” működés feltételei nem adottak, hiszen télen a hőmérséklet fagypont alá süllyed, a talajban a víz megfagy és a talaj termékenységét, a tápanyagok felvehetőségét biztosító élőlények inaktívvá válnak. A Nap alacsonyan jár, ereje (energiája) csökken. A lombhullató fák levelei lehullanak, a szállítónyalábokat víz helyett levegő tölti ki. A növények „készenléti üzemmódba” kapcsolnak, és ezalatt a szükséges energiát a korábban előállított tartalékok elégetésével nyerik. A nyugalmi időszakban tehát nem működik a növényi élet alapja, a fotoszintézis, csak az alacsonyabb hőmérsékleten is aktív lebontó folyamatok.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a növények számára a környezeti stressz-hatások is a téli nyugalmi időszakhoz hasonló körülményeket teremtenek. Például hosszabb aszályos időjárás esetén a normális „üzemmód” nem lehetséges, a fotoszintézis lelassul vagy leáll, és a növény csak úgy képes áthidalni ezt a periódust, ha vannak tartalékai, amelyeket (f)el tud használni. A tartalékok felhalmozása, a raktárak feltöltése a mi kontinentális klímánkon nyár közepétől a lombhullásig tart, de intenzitása már a lomb színeződésétől drasztikusan csökken. A fáknak tehát lényegében három-négy hónapjuk van arra, hogy az előző télen – és kedvezőtlen évjárat esetén év közben – felélt raktárkészleteiket feltöltsék, és a következő időszak energiaellátását illetve vésztartalékait biztosítsák. Több gyümölcs és szőlőfajta esetében tovább nehezíti a helyzetet, hogy eközben az aktuális év termését is be kell érlelniük. Ezeknél a fajoknál a még le nem szüretelt gyümölcs a feltöltési folyamat számára konkurenciát jelent, annak hatékonyságát csökkenti.

A nem-szerkezeti szénhidrát tartalom szezonális változása három gyümölcsfaj esetében (mg/g sz a ) A szürkezóna a téli nyugalmi időszakot jelöli
(Davidson és munkatársai, 2021)