41 Növényélettani szakcikkek NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK (A SZ.I.T.A. kifejezi a növények alapvető viselkedési módját is. Mivel mindig az egyensúly fenntartására illetve annak mielőbbi helyreállítására törekszenek, ezért „kiszitálják” a rendelkezésre álló lehetőségekből, alapanyagokból azt, amire szükségük van.) Mi jellemző az egyes hatásmódokra? Az irányító típusú biostimulátorok alkalmazásával „elvesszük” a növényektől a befolyásolni kívánt folyamatok feletti kontrol lehetőségét, azaz mi leszünk a főnökök. Parancsot adunk, amit a növénynek végre kell hajtania, ha tetszik, ha nem. Ez minden esetben komolyabb energia/input anyag felhasználással jár, amit a növénynek elő kell állítania vagy fel kell vennie a környezetéből. Ebből következően az irányító típusú biostimulátorok igen látványos hatásúak lehetnek, de csak akkor működnek az elvárt módon, ha a környezeti feltételek (pl. hőmérséklet, víz) és a szükséges alapanyagok (pl. tápelemek) rendelkezésre állnak. Ide soroljuk a hormonokat tartalmazó anyagokat, például az alga kivonatokat. Az aktiváló típusú biostimulátorokhoz tartoznak általában azok, amelyek a növényi szervezet számára „idegenek”, mint pl. a humin- és fulvosavak (ezek a természetben a talajban fordulnak elő), a szintetikus stimulánsok, a hasznos nyomelemek, illetve a növényi- és alga kivonatok azon része, amely az adott növényben nem található meg. Jellemzőjük, hogy a növényi szervezetbe kerülve (válasz)reakciót váltanak ki, azaz aktiválnak bizonyos folyamatokat, mint például enzimek, cukrok, védőfehérjék termelése, sejtfal megvastagodása. A növényi válaszreakció energia befektetéssel és inputanyag felhasználással jár, bár ennek mértéke elmarad az irányító típusnál leírtaktól. A folyamatok irányítása a növény „kezében van”, bár külső kényszer hatására „cselekszik”. Növényvédelmi szempontból fontos szerepük lehet például az indukált szerzett rezisztencia kialakításában. A szabályzó típusú biostimulátorok a növény irányítása alatt zajló élettani folyamatok intenzitását befolyásolják (erősítik, gátolják), illetve a természetes egyensúly kialakítását segítik. Ide tartoznak például az aminosavak (amelyek a növényi szervezetben eleve szabályzó szerepet is játszanak, ún. jelmolekulák, illetve amfoter tulajdonságuk miatt a kémiai egyensúly kialakítását segítik), a humin- és fulvosavak (szintén amfoter jellegűek és az elektronátadással járó élettani folyamatok – pl. légzés – szabályozásában vesznek részt). Felhasználásuk a növénytől csak minimális mértékű energia- és inputanyag felhasználást igényel, annyit, amennyi az új egyensúly beállításához szükséges. A szabályzó típusú biostimulátorok között találjuk azokat (szabad aminosavak és fulvosavak), amelyek ún. hatásfokozó keláthatással képesek a velük együtt kijuttatott molekulák és elemek levélen keresztüli felvételét javítani. Ez utóbbi tulajdonságuk növényvédelmi jelentősége jelenleg intenzíven kutatott terület (pl. rezisztencia kialakulása elleni védelem). A támogató típusúak a biostimulátorok „karitatív” tagjai, amelyek úgy segítik az élettani folyamatokat, hogy közben meghagyják a növények irányító szerepét, és felhasználásuk semmilyen plusz energia- vagy inputanyag befektetéssel/felvétellel nem jár. Sőt, mivel a növényi szervezetben természetesen is előforduló anyagokat biztosítanak felhasználásra készen, ezért alkalmazásuk jelentős energia megtakarítást jelent a növénynek. Jellemzőjük, hogy bár hatásuk kevésbé látványos, de a növények alacsony energetikai állapotában egyedüliként alkalmazhatóak például környezeti hatások (stressz) oldására, illetve azok hatékony kezelésére. Irányító típusú biostimulátorokkal együtt alkalmazva segítik a növényt a „parancs” végrehajtásához szükséges anyagok előállításában. Ebbe a csoportba az aktív aminosavak, a mikrobiológiai készítmények és a szervezet-azonos növényi kivonatok tartoznak.
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=