51 Növényélettani szakcikkek NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK A szőlőfürt kialakulása, fejlődése és a szőlőtőke stressz elleni védelme A szőlőtermesztés a magyarság történetével egyidős, a Kárpát-medencében már a római időkben ismert volt. Azóta sokat változtak a fogyasztói szokások és a technológia, és folyamatosan változnak a környezeti feltételek is. A változásokhoz való alkalmazkodás nemcsak a szőlő, de a szőlészek számára is kiemelt fontosságú, és ahhoz, hogy ez eredményes legyen, a szakembereknek tisztában kell lenniük a szőlő működésének alapvető elemeivel, folyamataival. A termés kialakulása és fejlődése A szőlő termésének kialakulása az egyik évről a másikra áthúzódva, kb. másfél évig zajlik. A levelek hónaljában képződő ún. termő (téli) rügyekben a virágzat kezdeményének differenciálódása legkorábban a virágzás elején, a hajtások 10-12 leveles állapotában történik meg. Egyébként ez a hajtásoknak az az állapota, amikor a kifejlődött levelek száma már elegendő ahhoz, hogy a hajtás önellátó legyen – azaz meglegyen a lehetősége az utódok kinevelésére. Az első virágzatkezdemény az összetett rügy középső, főrügyében a negyedik-ötödik – éppen legfiatalabb – levélkezdeménnyel átellenes oldalon differenciálódik, és fajtától, környezeti feltételektől (pl. napfény) függően további 1-2 újabb követi, három-három hetes különbséggel. A képződő fürtkezdemények száma és fejlődésük foka függ a fajtától, a rügy hajtáson való elhelyezkedésétől, illetve attól, hogy hol történik a differenciálódás a rügyön belül. A következő évi fürtszám tehát alapvetően azon múlik, hogy milyen kondícióban van, és mennyi napfényt kap az a hajtás, amin azok elhelyezkednek. A fürtkezdemények fejlődésének következő lépése a két ágra szakadás, amit az oldalágak kialakulása követ. Amint ez a folyamat – a hajtás kondíciójától függően – 1-3 virágzatkezdeménynél lezajlott, az alvórügy nyugalmi állapotba kerül, növekedése kb. 8-10 levélkezdeményes állapotban leáll. A rügyek nyugalmi állapotba kerülése a hajtás alapjától indul, párhuzamosan a vessző érésével, és 2-3 hét alatt lezajlik. Nyár végére tehát eldől, hogy maximálisan hány fürt lehet a tőkén, és a fürtöknek hány oldalága lesz – azaz kialakul a fürtök potenciális száma és nagysága. Tavasszal, rügyfakadás előtt egy héttel újból aktívvá válik a fürtkezdemény osztódó szövete. Hármas bogok formájában differenciálódnak a virágkezdemények, a majdani bogyók elődjei. A folyamat hozzávetőleg két hét alatt lezajlik, tehát röviddel rügyfakadás után eldől, hogy mennyi bogyó lehet majd a fürtökön. A virágkezdemények fejlődése során alakulnak ki a virágrészek, az ivartestek (porzó, bibe), legvégül az ivarsejtek (pollen, petesejt). Ezek differenciálódása után a pártasapka leválik, a szőlő kivirágzik. Ekkor a hajtáson általában 15-20 látható ízköz van. A kutatók egy része szerint a virágzás kezdete és a hajtások leveleinek fotoszintetikus teljesítménye, azaz az előállított asszimiláták mennyisége között szoros összefüggés van. A virágzást ill. a megtermékenyítést követően a bogyó fejlődésében három periódust különíthetünk el: 1. A virágzás kezdete után 3-4 héten belül lezajlik a sejtdifferenciálódás és a sejtosztódás, amit a sejtek megnyúlása követ, a magok pedig elérik a végleges méretüket (I-II. szakasz). 2. E zt követi egy rövid nyugalmi időszak, a bogyóméret lassú növekedésével. A bogyó savtartalma eléri a maximumát. Ez a szakasz a zsendüléssel ér véget, amikor elkezdődik a cukor felhalmozása és a klorofill lebontása (III. szakasz). 3. E kkor történik meg a bogyókban a szín-, az íz-, a zamatanyagok képződése és a cukor felhalmozása. A vízfelvétel csak a háncsrészből történik, mert a farész szállítónyalábjai már blokkoltak, tehát ásványi anyagok már nem jutnak be (IV. szakasz). (1. ábra)
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=