52 Növényélettani szakcikkek NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK A szőlő működésének és a stresszhatások kivédésének alapja a tápanyagok és az asszimiláták elosztása Mivel a szőlő növekedése és fejlődése során az egyes szakaszok átfedik egymást, nagyon fontos a tápanyagoknak, a megtermelt asszimilátáknak (cukroknak, szerves savaknak) és a korábban felhalmozott tartalékoknak a megfelelő elosztása és újraosztása. Ennek pontos megértéséhez ismernünk kell néhány alapvető tulajdonságot a szőlővel kapcsolatban: • t élen a szőlő (évelő, fás szárú növényről van szó) nem pusztul el, csak nyugalmi állapotba kerül, ami alatt a fennmaradását a korábban elraktározott tartalék anyagok (elsősorban szénhidrátok) lebontásával és felhasználásával/elégetésével biztosítja • u gyanígy éli túl a növény azokat az időszakokat is a vegetáció során, amikor a normális működéséhez nem adottak a feltételek – magyarul a környezeti STRESSZHATÁSOK-ra is (kényszer)nyugalomba vonulással reagál, amikor a túléléshez a tartalékokat használja fel úgy, hogy például a keményítőt cukrokra bontja, majd azokkal biztosítja a sejtek működőképességét • a szőlő korlátlan/folyamatos növekedésű növény (lián természetű), ezért számára a növekedés biztosítása az elsődleges szempont a fejlődése során • a többi fásszárú növénnyel ellentétben a szőlő esetében nincs verseny a tápanyagokért és asszimilátákért az aktuális (növekvő/fejlődő) és a következő évi (differenciálódott) termés között – van viszont verseny a növekedés és a termésképzés között! • az aktuális fotoszintézis termékeit a növény a fenntartásához használja el, a fejlődéshez és növekedéshez, a környezeti hatásokra való reagáláshoz tartalékokra van szüksége • a szőlő tartalék anyagainak (elsősorban szénhidrátok, keményítő) mennyisége és elérhetősége meghatározó a következő folyamatoknál, fejlődési szakaszoknál: ¡ rügyfakadáskor és korai hajtásnövekedés, illetve a nedvkeringés („könnyezés”) megindulásának idején ¡ a rügydifferenciálódásnál (vessző/hajtás kondíciója) – fürtök száma ill. fürt/kacs arány ¡ káros környezeti hatások (stressz) fellépésének idején A szőlő energia- és forrás-elosztásának eredménye az is, amikor az alvó rügyekben lezárul a fürtkezdemények differenciálódása, ekkor lényegében megáll a hajtásnövekedés, és a növény megkezdi a tartalék-raktáraknak a megtermelt asszimilátákkal való intenzív feltöltését. A folyamat kezdetét a vesszők érésének megindulása is jelzi – előbb a nóduszoknál halmozódnak fel a tartalékok, majd az ízközökben. Az úgynevezett passzív tartalék szénhidrátok (főleg keményítő) elsődleges tárolóhelye a gyökérzet, ezt követi a törzs, majd a kar, a vesszők és végül a rügyek alapjai. A tartalékok felhalmozása viszont fordított sorrendben történik, azaz először a levelekből a legközelebbi helyekre jutnak el az asszimiláták, és csak azok feltöltése után kerülnek sorra a távolabbi raktárak, legvégül a gyökérzet. Ezért nagyon fontos, hogy a rügydifferenciálódás végétől (július vége–augusztus eleje) a lombszíneződésig a fotoszintézis feltételei adottak legyenek, azaz: 1 ábra: A szőlőbogyó fejlődésének három szakasza, Bényei és mtsai, 1999
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=