55 NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek A magok csírázását és kelési erélyét élettani eszközökkel ma már támogatni tudjuk. A teljesség igénye nélkül két lehetőség ezek közül: • o lyan mikrobiológiai oltóanyag használata, amely hormontermelő törzse(ke)t tartalmaz, és amely gibberellin termelésével segíti a fehérjebontó enzimek előállítását; • o lyan támogató típusú biostimulátor használata, amely a csírázási folyamatokat nyersanyaggal (pl. enzimek alapanyagai) látja el és gyorsítja (1. kép). A növényenkénti kalászok száma Az alapvető genetikai parancs a növényvilágban a szaporodás, a fajfenntartás, másodsorban pedig az önfenntartás. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a minél nagyobb számú utódot kell létrehoznia a növénynek úgy, hogy közben maximálisan kihasználja a természeti feltételeket (pl. tápanyag, víz), illetve reagál a káros környezeti hatásokra (pl. fagy, aszály, hőség). A búza „leglátványosabb” eszköze ennek a természeti parancsnak a kivitelezésére a bokrosodás. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy az elvetett magból ne csak egy kalász fejlődjön, illetve, hogy a termés, az utód kineveléséhez szükséges „források” megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre. (Itt kell megjegyezni, hogy a búza – hasonlóan a többi gabonaféléhez – ún. elnyelő korlátozott növény (2. ábra). Ez azt jelenti, hogy a termés mennyiségét a kialakult termésképletek száma és nagysága fogja bekorlátozni. A búza esetében tehát arra kell törekedni, hogy minél több kalászt, azon minél több emeletet/kalászkát, azon belül minél több virágot képezzen, illetve a szemek korai fejlődési időszakában minél nagyobb legyen a táplálószövet sejtszáma. Ezzel szemben pl. a repcénél a forrás kapacitás növelése a cél, mert a virágok a növény által kinevelhetőnél jóval nagyobb számban képződnek, és ezek száma nem jelent korlátot a termés szempontjából.) A bokrosodás folyamata már vetőmag korban megkezdődik. A búzaszem a csírázás megindulása előtt már három levél- és két oldalágkezdeményt tartalmaz. Az oldalágak a levelek hónaljában képződő rügyekből fejlődnek ki. Ez azt jelenti, hogy egy búzának potenciálisan annyi oldalága (azaz annyi „bokrosodási csomója”) lehet, ahány levele van! Az levelek hónaljában a levélkezdemény megjelenésével egy oldalágrügy differenciálódik, amely megjelenése után röviddel eléri az 1-2 mm-es nagyságot, majd megáll a fejlődése, és „további parancsig” nyugalomban (ún. lag fázis) marad. Ez a további parancs lehet a rendelkezésre álló források (pl. víz, tápanyag, élettér) bősége, de lehet a hozzá tartozó levél vagy hajtás károsodása (pl. hengerezés, fagy). Eszerint a búza nemcsak abból a célból bokrosodik, hogy több utódot neveljen, hanem mert így képes a káros környezeti hatások kompenzálására is. 1 kép: Élettani csávázás után egyöntetűen kelő búzaállomány (fotó: Regöly, 2020 11 17 ) 2 ábra: A forrás-korlátozott és az elnyelő-korlátozott növények közötti különbség (forrás: AHDB (UK) Árpa termesztési tanácsok)
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=