60 Az őszi fejlődési időszak fontossága A repce csírázását és korai fejlődését a magban található csíra és a táplálószövet mennyisége és minősége határozza meg. Amíg a fiatal növény zöld részei nem kezdenek el fotoszintetizálni (azaz a levegő széndioxidjának megkötésével, víz felhasználásával és a napfény segítségével cukrot előállítani), és még a gyökere sem juttathatja vízhez és tápelemekhez, addig a mag képződése során elraktározott anyagok felhasználásával biztosítja a növekedés feltételeit. A csírázással lényegében két irányban kezd el fejlődni a repce: a gyökerét és a leveleit növeszti. Mindkét szervében a növekedés fő helye a csúcsi osztódó szövet (ún. merisztéma). A hajtáscsúcsban lévő növekedési pont a sziklevelek között található, tehát azok megjelenésével a földfelszín fölé kerül. Ennek a jelentősége abban van, hogy az alacsony hőmérsékleti időszakban megnöveli a repce fagyérzékenységét. Ezért nagyon fontos, hogy elkerüljük ősszel a növény szárának megnyúlását, mert ezzel a hajtáscsúcs is eltávolodik a talajtól, és még tovább csökken a fagytűrő képessége. (Mi okozza az őszi, idő előtti szárbaindulást? Optimális esetben a szár megnyúlásának szakasza átfed a levelek fejlődésével, és általában a vegetatív rozetta növekedésének leállása előtt következik be tavasszal. A következő tényezők valamelyikének, vagy kombinációiknak hatására a buja állomány leveleit tartó szár a fény irányában megnyúlik: • sok hozzáférhető nitrogén • korai vetés • túl sűrű vetés • magsorban fellelhető felszíni maradványok (amikor a repce levelei a fényhiányos környezet miatt már korán megnyúlnak) • viszonylag magas hőmérséklet Optimális környezeti feltételek esetében (pl. nincs aszály), a túlzott nitrogén ellátottság hatására kialakult buja állomány (a levelek száma nem több a szokásosnál, de méretük sokkal nagyobb) levelei úgy tudnak csak fényhez jutni, ha a növény szára megnyúlik. A gondot az jelenti, hogy a gyors növekedés laza, nagy víztartalmú szöveteket eredményez, mert a megnyúlást a szárazanyag termelése nem tudja lekövetni, csak vízfelvétellel tudja „kivitelezni”. Ezek a sejtek/szövetek pedig nagyon fagyérzékennyé válnak, ami növeli a kifagyás kockázatát.) A fejlődő növények a környezetből két jelet tudnak felfogni, mérni: a hőmérsékletet (ezt a hajtáscsúcs osztódó szövete érzékeli, ez a hőmérő) és a fény mennyiségét és minőségét. A nappalok és éjszakák hosszának változása (az ún. cirkadián ritmus), az átlaghőmérséklet csökkenése egyértelmű jel a repce számára, hogy közeleg a nyugalmi időszak, a tél. Erre úgy tud felkészülni, hogy feltölti az energiaraktárát olyan szerves anyaggal, amit télen nem tud előállítani: cukorral. (A fotoszintézis ugyanis leáll, amikor alacsony a fény intenzitása és a hőmérséklet, a víz pedig korlátozottan hozzáférhető.) A növények raktározott cukor formája a keményítő, amit elsősorban a gyökérben illetve a gyökérnyakban (később a szárban és a levélnyélben is) halmoz fel a repce. A nyugalmi időszak beállta előtt tehát minél nagyobb fotoszintetikus teljesítményre törekszik a növény, amihez pedig nagy levélfelület index kell. (A levélfelület index az egységnyi területen lévő levelek felületének összege.) Az őszi időszakban a termesztés technológiának azt kell támogatnia, hogy ezt a repce mielőbb elérje, azaz • legyen gyors és egyöntetű a kelése, • fejlődjön ki minél több lomblevele. NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=