62 3. Az oldalágankénti becők számát alapvetően az oldalágon kialakult virágok (3. kép) száma határozza meg. A virágkezdemények képződését megelőzi a hajtáscsúcs fejlődésének megváltozása, azaz a levelek differenciálódása megszűnik, és helyettük virágrügyek jelennek meg. Ezt egy kettős hatás váltja ki: a hideghatás (azaz a vernalizáció) és a nappalok hosszának változása (azaz a fotoperiódus). A repce a korai vegetációs időszakában -2°C és +17°C között gyűjti a „hideg egységeket”, és fejlődésére a 3°C-10°C közötti hőmérséklet van a legnagyobb hatással. Amint a növény eléri a kritikus fejlettséget (ez 4 lombleveles állapot), képessé válik a hideghatás „fogadására”. Amint a növény átesett a vernalizáción, a virágok differenciálódásához már csak a nappalok hosszának növekedésére van szüksége. Fajtától függően 6-9 óránál hosszabb nappali megvilágításnál kezdődik, majd erősödik a folyamat, és legkésőbb 14 órás megvilágításnál telítődik. A csúcsi osztódó szövet státusz-váltásának idejét pontosabban meg tudjuk határozni, ha a fent már leírtak szerint összegezzük a napi fejlődési hőegységeket. A virágdifferenciálódás ezek alapján a keléstől számított 350-400 fejlődési hőösszegnél kezdődik el. 10 fejlődési hőegységenként kb. 3 virágrügy képződik, és a folyamat fajtától függően 700-900 fejlődési hőegységgel később fejeződik be, amikor a fajtára jellemző potenciális virágszám kialakul. Ez nagyságrendileg a teljes virágzás időpontjára tehető. A virágrügyek számát, illetve a termés szempontjából legfontosabb fő- és az első 3-4 oldalágon fejlődő virágok minőségét nem tudjuk közvetlen módon növelni, mivel ezek kialakulása még a vegetáció tavaszi indulása előtt van. Javítani mindkettőt a repce őszi fejlődésének támogatásával tudjuk. 4. A becőnkénti szemek száma elsősorban attól függ, hogy a repce milyen energetikai állapotban van. Forrás-korlátozott növényről van szó, ami azt jelenti, hogy amint a növény raktárkészlete bizonyos szint alá esik, csökkenni kezd a várható termés mennyisége. A repce becőiben potenciálisan 25-35 db magkezdemény található. Ezeknek kb. 30 %-a eleve terméketlen, mert hiányzik az embriózsákjuk. A fennmaradó 20-25 magkezdeményből a virágzási időszak elején mindegyik megtermékenyül, ilyenkor a becő és virág arány még 1:1. A virágzás végére ez 1:3-ra csökken, azaz csak minden harmadik virágból lesz becő, és a megtermékenyült magok száma is kevesebb lesz, mint a virágzás elején. Ennek a változásnak az az oka, hogy a repce nem képes ellátni a fejlődő terméseket asszimilátákkal, azaz jelentkezik a forrás-korlátozottság hatása. Amint a megtermékenyült magok száma egy becőn belül a magkezdemények számának fele alá csökken, akkor „elrúgja” a növény, és a virágból nem fejlődik becő (4. kép). Xiujuhan és munkatársai megfigyelték, hogy a becőkben a magok számának csökkenése akkor következik be, amikor a főhajtáson a virágzás eléri kb. a 3040. becőpozíciót (5. kép). Ez azt jelenti, hogy a növény raktárkészlete, tartalékai és a fotoszintézis során képződő asszimiláták együttesen már nem képesek tovább fedezni a fejlődő bimbók, virágok és termések igényeit (ismét jelentkezik a források korlátozottsága). Ebben az időszakban az egyes növényi szervek fotoszintézisben való részaránya is megváltozik. A virágok, majd a becők fokozatosan beárnyékolják a lombleveleket, így azok nem jutnak elegendő fényhez, és aktivitásuk csökken. Szerepüket egyre inkább átveszik a repce egyéb, zöld növényi részei: a szár, a becők NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek 3 kép: A repce virágzatának felépítése (forrás: Canola Council of Canada)
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=