63 NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek fala és a magok. A virágzás végétől már ez utóbbiak adják a növényi fotoszintézis közel 90%-át (6. kép). A termés mennyiségét ennek az időszaknak a támogatásával tudjuk leginkább növelni. Ennek két módja van: • a keményítő raktárak feltöltése ősszel, és megfelelő állapotának fenntartása tavasszal • a forrás oldal (tápanyag, víz, fotoszintetikus szerkezet) támogatása az asszimiláták folyamatos biztosítása végett 5. A repcében a magok tömege egy növényen belül nem mutat nagy változatosságot, azaz az ezerszemtömeg viszonylag állandó. Ennek oka, hogy a növény minden egyes mag számára ugyanolyan szintű ellátást biztosít, illetve amit már nem tud „kinevelni”, az a becő illetve mag elhal. Zhu és munkatársai megállapították, hogy a mag fejlődéséhez a repcében főleg a becő maga biztosítja a forrásokat, illetve az olajtartalom végső szintjét a korábban a levelekben képződött, majd az érés során onnan átcsoportosított anyagok is befolyásolják (7. kép). A repcében ezért fontos a becők megfelelő egészségi állapota (fotoszintézis), illetve az érés természetes lefolyásának (tartalékok átcsoportosítása) biztosítása. A repce kompenzáló képessége A környezeti hatásokra az őszi káposztarepce hasonló módon válaszol, mint az összes többi növény: a számára legfontosabb természeti parancs, az ön- és fajfenntartás elvei szerint. Ez azt jelenti, hogy a változásokra mindig annak függvényében igyekszik reagálni, hogy az utódok kinevelése ne kerüljön veszélybe. Ezt a célt szolgálja az is, hogy óriási mennyiségű virágot képez fejlődése során, de ezeknek csak 20-60%-ából fejlődik aztán termés. Szinte a vegetáció végéig képes a kieső szaporító képletek pótlására, de ha a körülmények túlnyomórészt ideálisak, akkor a „felesleges” utódokat nem neveli ki, hogy a meglévőeket 4 kép: A virágok és becők számának alakulása őszi káposztarepcében (forrás: Canola Council of Canada) 5 kép: A becőnként megtermékenyült magok számának változása (forrás: Xiujuhan és mtsai, 2010)
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=