76 NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek Az első 3 levélpár kifejlődése után megváltozik a levélállás: a korábbi átellenes helyett a 7. levéltől kettős spirálban fejlődnek tovább. Elrendezésük az ún. Fibonacci sorozat mintáját követi, aminek jelentősége abban van, hogy a későbbi időszakban jelentkező önárnyékoló hatás csökken. A 4-10. levélpár levelei a legnagyobbak, és a napraforgó teljes levélfelületének 60-80%-át adják. Szerepük a tányér asszimilátákkal való ellátásában fontos. Mindegyikük a tányér kb. 2/8-3/8 nagyságú szektorának „táplálásáért” felel. A termesztés-technológia feladata, hogy a 4-10 pár levél kialakulásának, fejlődésének, illetve aktív működésének a feltételeit biztosítsa A napraforgó levelei kb. 14 napos korukra érik el fotoszintetikus aktivitásuk csúcsát, majd 40 nap után teljesítményük szintje 25% alá esik. Ebben az időszakban a levelek állása a nap járása szerint nap közben változik (ún. heliotropizmus), ami miatt a fotoszintézisük hatásfoka kb. 9%-kal megnő. A folyamat a virágzással ér véget, a tányérok állása pedig észak-keleti irányban véglegesedik. A korai vegetatív fejlődés a tányérkezdemény differenciálódásával (8-10 leveles korban) zárul. Ilyenkor véglegesedik a levelek száma (a már kifejlődött levelek száma ekkor kb. 50%-a a végleges levélszámnak), és innentől kezdve az asszimiláták már nem a gyökér felé, hanem a csúcs irányába áramlanak. A napraforgó generatív fejlődése A napraforgó 14-16 leveles korában, a tányérkezdemény peremétől centrális irányban, megkezdődik a virágkezdemények kialakulása (1. ábra). Előbb egy dudor jelenik meg a csúcsi osztódó szövet felületén (iniciálódás), majd három napra rá a szövet átalakulásával (differenciálódás) kialakulnak a pikkelylevelek, később a nyelves és a csöves virágok. A virágok kettős körben rendeződnek el, a levelekhez hasonlóan a Fibonacci sorozat mintájára. A körök száma általában 55 és 89. A differenciálódás helye a tányérkezdeményen az ún. generatív régió, aminek az aktív része az ún. generatív front. A front vonala mögött a virágkezdemények alkotják a generatív zónát. A generatív régiónak a tányérkezdemény központja felé eső részén az osztódó szövet gyarapszik folyamatosan, ezzel növeli a majdani tányér átmérőjét. A napraforgóra jellemző, hogy nem képez feleslegesen sok virágot, csak annyit, amennyi várhatóan meg is termékenyül. (Ez is jelzi a növényi fejlődést szabályozó forrás-elnyelő rendszer működését.) A virágdifferenciálódás folyamata 8-10 nap alatt lezajlik, kialakul a végleges virágszám és tányérátmérő. Ez az első olyan stádium a napraforgó életében, ami kívülről is egyértelműen meghatározható: a csillagbimbós stádium. A következő fontos élettani szakasz a virágszervek fejlődése (a szakirodalomban R2-R4 stádium közötti intervallum), ami a virágzás előtt kb. 6 nappal fejeződik be (2. ábra). Ekkorra a maghéj potenciális nagysága véglegesedik, az embriózsák és a pollen kialakul. Ebben az időszakban a következő tényezők határozzák meg a növény fejlődését, egyben a kialakuló virágszámot: • a fajta (a növény genetikája) • a hozzáférhető tápanyagok (elsősorban nitrogén) mennyisége • a felvehető víz mennyisége • a hőmérséklet • a besugárzás/fény • a nappalok hossza 1 ábra: A tányérkezdemény kialakul (A-D) és megkezdődik a virágok differenciálódása (E-F) Forrás: Marc és Palmer, 1980 (A - csúcsi osztódó szövet, L - levélkezdemény, IB - fészekpikkely)
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=