80 NÖVÉNYÉLETTANI SZAKCIKKEK Növényélettani szakcikkek F, mint feltöltve, azaz a számára szükséges anyagokból kellő mennyiségű áll rendelkezésre. A növényekre jellemző, hogy azokból az anyagokból képeznek raktárkészletet, amelyekre folyamatosan szükségük van (ilyenek például az aminosavak és a cukrok). A feltöltött állapot az alapja a megfelelő teljesítmény „leadásának” – és egyébként a környezeti hatásokra adott stressz válasznak is! 2. I, mint igényei kielégítve, azaz az egészséges élet feltételei (víz, élettér, fény, hőmérséklet, tápanyagok, CO2 stb.) adottak legyenek az életfolyamatok megfelelő szinten való működéséhez. 3. T, mint tolerancia képes, azaz önmaga is képes a megváltozott környezeti feltételekhez alkalmazkodni, illetve a külső hatásoknak ellenállni (stressztűrő képesség). Ez napjainkban egyre fontosabbá válik, többek között a szélsőséges időjárási jelenségek számának növekedése és az uniós növényvédő szer hatóanyag kivonások miatt. 4. T, mint természetes egyensúlyban van, azaz a természetben uralkodó elvnek megfelelően a szervezetnek az egyensúlyi állapota az, ami az optimális működés feltétele. A növény egészségügyi kezelések célja a növények F.I.T.T. állapotának kialakítása és fenntartása. Ehhez ma már rendelkezésre állnak különböző eszközök, ezek egyik csoportját az ún. biostimulátor készítmények adják. A hazai törvényi szabályozás jelenleg három, az ún. termésnövelő anyagokhoz tartozó készítmény-csoportot sorol ide: 1. a növénykondicionáló készítményeket 2. a talajkondicionáló készítményeket 3. a mikrobiológiai készítményeket 2. A szója fontosabb fejlődési stádiumai A szója termesztésének jövedelmezőségét a megtermelt magok mennyisége (azaz a t/ha), -minősége (azaz az olaj- és fehérjetartalom) és természetesen az értékesíthetősége, ára (azaz a forint/tonna) határozza meg – a termelési költségek levonása után. Ezekből a tényezőkből a költségek minimalizálása (ha lehetséges) és a hozam növelése az, amire a növénytermesztő szakembereknek lehetősége van. A növényélettani szemlélet ez utóbbira, pontosabban ez utóbbinak az összetevőire koncentrál. A termést a szója esetében (hasonlóan más kultúrákhoz) az ún. terméselemek határozzák meg: 1. a kikelt növények száma hektáronként (VE), 2. a termékeny ágak (fő- és oldal) száma növényenként (V3-R6), 3. a levélemeletek száma áganként (csírázás-R5), 4. a hüvelyek száma levélemeletenként (V5-R6), 5. a magok száma hüvelyenként (R1-R6), 6. a magok mérete (tömege) és beltartalma (R5.5-R6.5). (A zárójelben lévő jelölések az adott terméselem kialakulásának/fejlődésének kezdő- és végpontjait mutatják, jelentésüket a következőkben ismertetjük.) Mivel a hektáronkénti hozam növelése önmagában „megfoghatatlan” feladat, könnyű belátni, hogy ha az azt meghatározó terméselemek nagyságát javítani tudjuk, az a végső termést is növelni fogja. A feladat tehát adott: határozzuk meg az egyes terméselemek kialakulásának időpontját, a folyamatokhoz szükséges optimális feltételeket, és biztosítsuk ezeket a szója számára: a kellő időpontban a megfelelő támogatást!
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=