Jól és közepesen nehezen silózható takarmányok silózhatóságának javítására. Homofermentatív baktériumtörzseket tartalmaz, amelyek csak az erjedés kezdetekor rendelkezésre álló cukrokat alakítják át mintegy hatszor hatékonyabban tejsavvá, mint a természetben rendesen előforduló tejsavbaktérium-flórák. A természetes tejsavbaktérium-flórában nagy arányban találhatók különböző heterofermentatív baktériumok is, amelyek a cukrokból, illetve az azokból képződő tejsavból ecetsavat, etilalkoholt és széndioxidot termelve jelentős szárazanyag- és ezáltal energiaveszteséget eredményeznek. A jbs ferm elősegíti az erjedés kezdetén a jelentős mennyiségű tejsavtermelést és az erjesztett takarmány pH-értékének gyors csökkenését viszonylag csekély szárazanyagveszteséggel. Kizárólag a természetben is előforduló baktériumokat használunk; a természetes baktériumflórában résztvevő baktériumfajok és -törzsek arányait, a flóra összetételét megváltoztatva érjük el a jobb takarmányminőséget kisebb beltartalmi értékcsökkenéssel.
A jobb aerob stabilitás érdekében szükség lehet a takarmány ecetsavtartalmának megnövelésére. A jbs pentolac b a Lactobacillus buchneri egy különösen hatékony törzsét tartalmazza, amelynek előnyös tulajdonságait a következőkben az EFSA Journal 2013 kiadásából átvett grafikonokkal mutatjuk be.
Szárazanyag veszteség
Köztudott, hogy a Lactobacillus buchneri heterofermentatív fermentációja során előforduló szárazanyag-veszteség magasabb, mint a kezeletlen szilázsban előforduló természetes erjedés során.
A Lactobacillus buchneri törzs melyet jbs pentolac(R) b használnak azonban szerencsére a szokásostól eltérő. Az EFSA azt is tanúsítja, hogy a törzs szokatlanul pozitív jellegét.
Szemben a többi törzzsel, a törzs, amit a jbs pentolac(R) b-ben használnak, olyan kísérleti eredményeket produkál, amelyek szignifikáns csökkenést mutatnak a szárazanyag-veszteségben. Ez azt jelenti, hogy a fokozott fermentációs hatékonyságon keresztül, több tápanyag marad a takarmányban, mint kezeletlenben.
A fermentáció során keletkező savak
A Tejsav - szemben az ecetsavval - közvetlen hatása van ellen élesztők és gombák.
Általános szabályként, az buchneri törzsek több ecetsavat termelnek, mint a tejsavat. A jbs pentolac(R) b -ben használt buchneri törzs lehet a kivétel, mivel ez nem csak több ecetsavat termel, hanem több tejsav is, a kezeletlen szilázshoz viszonyítva.
A tejsav termelés a jó és gyors fermentáció indikátora. A tejsav nem illékony, és nincsenek negatív következményei takarmányfelvételre, mivel gyakorlatilag szagtalan. Tejsav biztosítja a pH csökkentését. Csak pH 4,7 alatti szilázsokban áll rendelkezésre ecetsav olyan formában, amely kémiailag hatékony az élesztő és penész ellen. Ez azt jelenti, hogy minél több tejsav képződik és minél gyorsabban annál hamarabb és biztonságosabban fejti ki az ecetsav sav a hatását élesztők ellen. A tejsav az alapja az ecetsav hatékonyságának.
Az Ammónia -mint a tápanyag megőrzés indikátora
Az ammónia egy paraméter, ami fehérje lebomlását jelzi, amely
elsősorban káros mikroorganizmusok tevékenysége miatt fordul
elő - pl. clostridiumok.
Mivel a káros mikroorganizmusok nem csak fehérjét bontják,
hanem a többi tápanyagok is, a megnövekedett az ammóniatartalom
általában azt jelzi, hogy összességében nagy tápanyag
veszteség történt.
Alacsony ammónia tartalom alátámasztja, hogy gyors és
hatékony fermentáció zajlott le, amely biztonságosan gátolta a
káros mikroorganizmusokat. A buchneri törzs amit a JBS pentolac(R) b
-ben használnak garantálja a tápanyagok védelmét.
Ezt szemlélteti az a három kísérlet, amiben szignifikánsan
alacsonyabb ammónia tartalmat mutattak ki, mint a kezeletlen
szilázsban.
Csak két buchneri törzseknek van kísérleti eredménye
ammónia-tartalom tekintetében.
Egy hatékony fermentáció különösen fontos a magasabb
hamutartalmú nedves tömegtakarmányoknál – különben a
földszennyeződéssel a clostridiumok bejutnak, és a szilázsban
elszaporodhatnak – aminek a következményei katasztrofálisak
lehetnek az etetés során.
Aerob stabilitás 5 kísérlet átlagában a JBS pentolac(R) b-vel kezelt szilázs stabilitási faktora 2,5-szor volt magasabb, mint a kezeletlen szilázsoké. Stabilitási faktort a szilázs hőmérsékletének 3Co-al történő emelkedéséhez szükséges idő alapján számolják.
